Biztosan sokan el tudjuk énekelni ezt az éneket, bár nem mindenki tudja, hogy ez nemcsak egy Sebő Ferenc dal, hanem József Attila költeményeinek egyike.
Rejtelmek, ha zengenek
Őrt állok, mint mesékbe’.
Bebújtattál engemet
Talpig nehéz hűségbe.
Szól a szellő, szól a víz,
Elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
Folyamodnak teérted.
Én is írom énekem,
Ha már szeretlek téged.
Tedd könnyűvé énnekem
Ezt a nehéz hűséget.
József Attila vajon elírta az első sort? Hétköznap csak annyit mondanánk: „ha rejtelmek zengenek”. Így, hogy felcserélte a szórendet még nagyobb hangsúlyt kap a rejtelmek szó. Milyenek lehetnek a zengő rejtelmek? Zenélnek, csengenek-bonganak és olyanok, mint a zene vagy mint éppen a váci harangjáték a főtéren. Bár értelmük néha nincs, és emiatt értelmileg nehezen nevezzük meg őket, de mégis, érzelmileg egyértelműek. Mint a zene, mint a vers, mint a harangpavilon vagy mint a szerelem.
Az őr talán egy középkorú lovagot idéz elénk: talpig nehéz fegyverzetben védi, óvja az értékét. A mesék őrző, védő, holtig hűséges lovagjára vagy őrzőjére gondolhatott itt.
Nem szokványos ez a rím: mesékbe’-hűségbe. Helyesen így hangzana: mesékben-hűségbe. Aposztróffal jelzi József Attila, hogy hiányzik ott egy hang: mesékbe’. Ettől a szöveg zenésebb lesz, jobban rímelnek a sorok. Szól a szellő, szól a víz, /elpirulsz, ha megérted. A természet legszebb erői, a szél, a víz, a levegő, folyó valamit suttognak, zengenek vagy mondanak…Nem tudjuk, mit mondanak, de ha tudnánk, elpirulnánk. Ott van a gyönyörű ’folyamodnak’ szó: a víz képének közelségében halljuk benne a folyó zúgását is. A szív üzenetét közvetítve inkább választékos lesz a hatása, a kérést és az odafordulást hordozza.
A harmadik versszak mintha mindent megmagyarázna: a szerelmes ember szólal meg a versben, a szerelméhez szól, és magát a verset is ilyen szerelmesen mondja. Az ének és a vers szinonimái egymásnak, látszik, hogy az ’éneklem’ ige helyett az ’írom’ szerepel itt: írom az énekemet. A megoldás azonban a megszólított nő kezében van: Ő adhatja meg a feloldást, ő teheti könnyűvé a hűséget, ő tudja azt könnyűvé, vagyis értelmessé és érdemessé tenni. Hűségesnek lenni nem könnyű, de van értelme, ha megkapja a feloldozást és a jutalmat a hűséges férfi.
Milyen egyszerű: a hűség szóval ért véget az első versszak, a hűséggel a harmadik, ott az talpig nehéz volt, itt viszont megjelenik a megoldás: a nő könnyűvé tudja ezt tenni. De itt nehezebb érzésekről van szó, bár mesei köntösbe bújva: arról, hogy a világegyetem, az egész természet szerelmes, szerelmes minden ember, és mindenki igyekszik megérteni a szerelemnek és a saját szerelmének a rejtelmeit.
főszerkesztő-helyettes