Nagyszombat - a gyász és az öröm napja

Nagyszombatnak a húsvétvasárnap előtti szombatot, a szent három nap (Sacrum Triduum Paschale) utolsó napját nevezzük a kereszténységben.

Jézus ezen a napon már holtan feküdt a sziklasírban. Az írástudók és farizeusok egybegyűltek Pilátusnál, hogy figyelmeztessék őt: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: harmadnapra feltámadok.” (Mt 24,63) És arra kérték Pilátust, hogy őriztesse Jézus sziklasírját.  

Nagyszombaton nem tartanak szentmisét sem, a nagycsütörtökön megfosztott oltár üresen áll, ez a nap a gyász napja.

Ez a nap azonban a húsvéti örömünnep kezdete is. Este ugyanis elkezdődik az ünneplés, a liturgiában megjelennek a szent szimbólumok,

 a tűz, a víz, a sötétség, a fény, a nap és a csillagok.

 A szertartás sötétben kezdődik, ez jelképezi a gyászt. Majd a szertartás vége felé  felgyullad a remény és az öröm fénye. A liturgia négy jól elkülöníthető részre tagolható: a fény liturgiájára, az igeliturgiára, a vízszentelésre és az áldozati liturgiára.

A késő esti órákban (a hagyomány szerint éjfélkor) kezdődik húsvét vigíliája, ekkor ünnepeljük Jézus feltámadását, a kereszténység legnagyobb örömhírét. A szertartás a tűzszenteléssel kezdődik, majd a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, amely Jézus testét jelképezi rajta a tömjénszegekkel, amelyek pedig Jézus sebei helyén állnak. A húsvéti gyertya meggyújtása szimbolizálja a feltámadás pillanatát. Ezután felcsendül a húsvéti örömének, az Exultet. A szertartás keretében jönnek vissza a harangok Rómából, hét olvasmány van, emellett 12 egyetemes könyörgés, melyekben a világ és az egyház vezetőiért imádkozik a kereszténység.

Kalász Anikó

főszerkesztő