Nagycsütörtöknek a Húsvétot közvetlenül megelőző csütörtökök nevezzük. Ezen a napon az Eucharisztia alapítására és az utolsó vacsorára emlékezünk.

Vacsora előtt Jézus megmosta a tanítványainak a lábát (ami ellen Péter tiltakozott), innen jön az a szokás, hogy a pap megmossa tizenkét hívő (férfi) lábát. Jézus e szavakkal indokolta meg, miért mosta meg lábukat: „Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek.”(Jn 13, 13-17)

Vacsora közben Jézus megjövendölte, hogy az egyik tanítvány elárulja, erre Péter kérésére a kedvelt tanítvány megkérdezte ki fogja elárulni, erre ő azt felelte: „Az, akinek a bemártott falatot adom.”  (Jn 13,26) Ezután bemártotta a falatot és Júdásnak adta. Júdás elment és harminc ezüstpénzért elárulta mesterét.

 (Mt 26, 26-28) „Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.”

Vacsora után Jézus elment a Getsemáni kertbe és ott virrasztott és imádkozott, emellett kérte tanítványait, hogy virrasszanak vele. Ezután Júdás békecsókkal elárulta Jézust, ezért nincs nagycsütörtökön kézfogás, majd katonákkal elfogta Jézust. Péternél kard volt és levágta az egyik katona fülét. Jézus az estét már börtönben töltötte.

A nagycsütörtöki mise végén szokás az oltárfosztás. Emellett az Oltáriszentséget nem a tabernákulumban, hanem a Szentsíron őrzik.