A cserkészek köreiben egyre népszerűbb, főleg pop-rock stílusban zenélő Küszöb zenekar néhány tagjával beszélgettünk zenélésről, barátságról, és persze magáról a zenekarról. A kilenc tag közül interjúalanyaink voltak Kata (Kristóf Kata), Lackó (Hidvégi László) és Marci (Kőműves Márton). Interjú. (Második rész)
Eleve barátok voltatok? Esetleg van, aki külön csatlakozott hozzátok?
Marci: Alapvetően barátok voltunk, kivel jobban, kivel kevésbé. Mind egy iskolába jártunk és pár évfolyamon belül voltunk, így ismertük meg a zenekar tagjainak nagy részét, és így alakultunk meg. Tudtuk például, hogy Kata tud hegedülni, és kértük, hogy hegedüljön velünk. Szóval alapból egy ilyen baráti zenélgetésből indultunk.
Lackó: Említettük már, hogy voltak elődformációk, ezek tényleg a Premin belül szerveződtek és baráti zenélgetés volt ezeknek a célja. Maga a Küszöb egészen konkrét céllal jött létre, ami nem másnak köszönhető, mint Supi akkori irodalom tanárának, Réger Ádám tanár úrnak. Ő ajánlott Supinak egy pályázatot, ahol verseket kellett megzenésíteni. Kiválasztottuk Szabó T. Annától a Fényben című verset, amiből az első Küszöb szám készült. Ennek a megalkotására ültünk össze először, és itt már kiegészültünk Botival, aki nagyjából kivétel a „barátok voltunk kezdetben’’ dolog alól, mert ő rokoni kapcsolatok révén került be. Először tehát összeraktuk ezt a nótát és akkor alakult ki a Küszöb, amikor ez a hét ember (akkor még hét) annyira megszerette az együtt zenélést.
Kata, hogyan viszonyulsz ahhoz, hogy te vagy az egyedüli lány tag?
Kata: Főleg az elején, voltak küszködéseim ezzel kapcsolatban, leginkább a serdülőkorom környékén. Volt olyan, hogy a küszöbös munkahét vagy csapatépítő hét alatt zavart, hogy körbe vagyok véve 5-7 napig fiúkkal…így már kicsit azt éreztem, hogy annak ellenére, hogy bírom őket, egyszerűen túlteng az ellenkező nemnek az energiája, az enyém meg nem volt elég erős kezdetben, hogy ezt elbírja, vagy legalábbis ellensúlyozza valamelyest. Az is bennem volt, hogy egy ideig nem éreztem elég szorosnak ezt a közeget, nem bírtam igazán fellazulni az elején.
Mostanra örömmel mondhatom, eljutott az ügy arra a szintre, hogy szinte a családomként tekintek rájuk
és abszolút nincsen olyan, hogy kényelmetlenül, kellemetlenül vagy nem oda valónak érezném magam. Szóval nagyon megszerettem ezt a „Katus létet’’ így a Küszöbben.
És nem kényeztetnek el téged a fiúk?
Kata: De, nagyon elkényeztetnek.
Lackó: De ez így van rendjén
A dalok összeállításánál szükségét érzitek, hogy mindenkinek külön legyen leírva a saját része?
Kata:
Konkrétan csak az akkordokat szoktuk leírni, a szólamokat mindenki maga fejleszti ki általában.
Van olyan szólamötlet, ami magának a szerzőnek pattan ki a fejéből, vagy az egyik tagunknak felcsillan a szeme, hogy az mondjuk a hegedűn, a trombitán vagy a többi hangszeren mennyire jól hangozna itt meg ott. De szerintem az jellemzi az egész munkafolyamatot, hogy jönnek az akkordok és mindenki kitalálja a saját szólamát.
Lackó: Az első lemezünk, az Egyszervolt abszolút így állt össze. Van egy híres zenekari füzet, egy ütött-kopott, szétszakadt A4-es alapú, szigszalaggal megragasztott, rózsaszín, vonalas, ami Boti régi szolfézsfüzete. Ebben a füzetben vannak leírva azok a számok, amiket a zenekar nagyon sokáig játszott, de olyan számok is, amiket soha. Vannak olyan alkotások, amikkel a nagyvilág sajnos soha nem fog találkozni:) Újabban, pedig Boti kezdett előlépni, mint a formáció zenei vezetője. Ő egészen kész koncepciókat, kompozíciókat szokott hozni zene terén. A most megjelenő Nirvana, illetve az utána megjelenő Perselymalac és az ezt követő dalok zenéi főleg az ő munkáját dicsérik, mert itt már nem az volt, hogy van egy akkordmenet és mindenki szépen kitalálja, hogy hol és mit akar játszani, hanem itt már sokkal összetettebb koncepciókban gondolkoztunk. A Szeptember című kislemez már egy hatalmas lépés az Egyszervolthoz képest ezen a téren. A Szeptember zenei producere Boti volt és itt már abszolút megjelenik a hangszerek tudatos használata, itt már nem mindenki csak kitalálta, hogy „hát én ide játszom egy ilyet’’. De persze ez nem azt jelenti, hogy az Egyszervolt című lemezen a dolgok véletlenül voltak, tehát igaz, hogy mindenki saját magának találta ki részben a szólamot, de utána azért semmi olyat nem vettünk fel, amit nem gondoltunk úgy. A felvételnél mindent átnéztünk előtte, hogy akkor beletegyük-e, kivegyük-e azokat a részeket. Szóval így néz ki a zenénk összeállása és várhatóan a következő lemezünk már egy még átgondoltabb zenei kompozíció lesz, főleg Boti iránymutatásaival és ötleteivel. Marci: És szövegileg is nagyon összefüggő lesz Ákos jóvoltából.
Van olyan dalotok, ami akár egy kicsit is közelebb áll a szívetekhez, mint a többi?
Kata: Az összes közel áll hozzám, de talán amire most jelenleg a legbüszkébb vagyok, az a Nirvana. Ez a dal nemrég meg is jelent. (Meghallgatható YouTube-on és Spotify-on is.) Úgy érzem, hogy ez igazán igényes lett, ezért áll közel a szívemhez, meg persze a szövege miatt is.
Marci: Sokszor nem tudok egyet választani, vagy ha igen, mindig másik az aktuális favoritom. Most talán a Helyetted időt említeném, ami még nem jelent meg, de a következő lemezünkön lesz rajta.
Lackó: Nekem sosem az igényes kidolgozottság határozta meg azt, hogy melyik szám a kedvencem, hanem az, hogy melyiknek a mondanivalója áll hozzám a legközelebb, melyikkel tudok a leginkább azonosulni. Éppen ezért nekem a zenekar kezdeti idejéből mindig is a Tiszta szívvel volt a kedvenc számom. Ez persze meghallgatható mindenhol, de koncerteken már nem szoktuk játszani, mert a zenekar nagy része már kiszeretett belőle. Én ezt azért szerettem nagyon, mert a hangulata és a szöveg nagyon jól párosul és át tudom élni.
A Küszöb zenekarral készített interjúsorozatunk 3 részes; az előzőt itt olvashatod.
újságíró, képriporter
