Gável Marci olyan, mint egy elektron. Mindenhol ott van. Orvosszívű, több színtéren közösségszervező, egyházi zenész, tanúságtevő fiatalember. A Patrocíniumon a nagy elismerést jelentő Migazzi-díjat vette át, ennek apropóján kérdeztük.
Beszéljunk a Migazzi-díj kihirdetésének pillanatairól először. Milyen érzés az iskola diákjai, tanárai és Fábry Kornél atya előtt méltatva, kitüntetve lenni?
Teljesen váratlanul ért, nem számítottam rá. Kellemes meglepetés volt. Különösen jól esett, hogy püspök atya is gratulált.
KM csoportvezető, ÉD bojtár, rendszeresen szolgáló egyházi zenész, PAD elnök. Mi hajt téged ezekben a tevékenységekben?
Nekem ezek a motorjaim. Kicsit olyan ez, mint a zsonglőrködés. Ahányszor kapok egy új labdát, kicsit felborul a rendszer, kibillen az egyensúly, de utána már stabilan tudom forgatni őket a kezemben. Persze meg kell találni a labdák ideális mennyiségét, amit még kézben tudunk tartani. A családom magabiztos hátteret biztosított, a kezdetektől fogva ismertetnek a zenével, sporttal is, ami mind hozzájárult ahhoz, hogy sokat tudjak vállalni. És egyébként az egyik fejleszti a másikat. Én elvégeztem a Kalazancius Mozgalom vezetőképzőjét, de ezt a tudást PAD elnökként is fel tudom használni. Ugyanúgy csoportokban kell gondolkodni, figyelni kell mindenkire egyenként.
Úgy gondolom, hogy én a Jóistentől sok talentumot kaptam, és ezért hálás vagyok. Vita abból tud lenni, hogy én mennyit szolgáltatok be otthonra, és mennyit az iskolába. Szüleim szerint kicsit felborult az egyensúly.
Mikor tudsz pihenni?
Vannak kulcsfontosságú órái a hétnek, hétfőnként gitáros-zenés szentségimádáson szoktam szolgálni. Alapvetően úgy néz ki ez is, mint egy feladat, valójában pedig lelki töltetet jelent számomra. Tehát a szolgálat tud lenni pihenés is, nem állnak annyira távol egymástól. Szeretek a biológiával példálózni: minden mindennel összekapcsolható.
A fent emlegetett tevékenységek heti több órát igényelhetnek. Ezek mellett az orvosi egyetemre készülsz. Ennyi elfoglaltság mellett hogyan engedhetsz meg magadnak egy manapság már – a ponthatárokból fakadóan – álomszerű célt? Hogyan osztod be az időd?
Tavaly elkezdtem egy lelkigyakorlatot: az Exodust, ami nekem nagyon sokat adott. A program az önfejlesztésről, az Istennel és a közösséggel való kapcsolatról szól. És az is témája, hogy hogyan állok magamhoz.
Engem sajnos könnyen be tud szippantani az online tér, valamennyien így vagyunk ezzel. Amikor letöltöttem az Instagramot, elhatároztam, hogy csak azokat követem be, akikkel naponta találkozom vagy akiket személyesen ismerek, valamint biológiával foglalkozó oldalakat. Ha valamit kötelezően tanulsz, akkor azt sokkal nehezebb megjegyezni, ezért szeretem, amikor a kikapcsolódást össze tudom kötni a tanulással.
Hogyan tudom összeegyeztetni ezeket a tevékenységeket? Eleinte nagyon nehezen mondtam nemet, azt hiszem, azóta ebben is fejlődtem. Talán ez is az Exodusnak köszönhető, ott is folyamatosan lemondásról volt szó. Le kellett mondanom az édességekről, édes italokról.
Az orvos a testet “építi”, a pap a lelket, a tanár pedig a szellemet. Úgy veszem észre, hogy az utóbbi kettő sem áll olyan messze tőled.
Én túlságosan szeretem a nőket ahhoz, hogy pap legyek (nevet). Komolyra fordítva a szót, én a Jóisten hívására igyekszem figyelni és még egyelőre nem éreztem erre hívást. De ha a papi hivatás lesz az, amit a Jóisten nekem szán, akkor igyekszem figyelni rá és teljesíteni. Felsősöket egyébként szívesen tanítanék, de valahogy mégis úgy érzem, hogy a tanároknak más a hivatása, mint nekem. Szeretem ezt a mondást: ép testben ép lélek. A tanároknak inkább a nevelés a hivatásuk, kevésbé foglalkoznak a testtel. A tanításban is, de a gyógyításban inkább látom az evangelizációt.
A csoportvezetés nem szokott befejeződni az érettségi letételével. Mi lesz utána? Lesz alkalmad visszajárni az hajtós egyetemi élet mellett?
Nem tervezem abbahagyni a csoportvezetést, de kell a fokozatos leépítés azért. Tavaly abbahagytam a dobolást a zeneiskolában. Ha valahova időt szeretnék szánni, akkor cserébe le kell mondanom valamiről. Szeretném, hogy ezek az áldozatok ne a közösségeim legyenek, a közösségek építő és alkotó elemeim, és orvosként is az emberekért fogok tenni.
Ha sikerül Pestre felvételt nyerjek, akkor könnyebb lesz a dolgom, úgy tervezem, hogy hetente visszajárok majd.
Nemrég közös misét tartott a Kalazancius Mozgalom az iskolai cserkészekkel. Rendeződni látszik az ellentét, a feszültség a két közösség között?
Ki kell emelnem ezzel kapcsolatban Fórián-Szabó Mátét, aki sokat tett a közeledésért. És vannak kulcsfontosságú emberek, akik híd tudnak lenni a két közösség között. Keller Kriszta a koordinátorunk, akinek a fia a cserkészcsapat főparancsnoka volt, összeérnek a szálak. Ez a két közösség az osztályteremben nem utálja egymást, én is közösen indulok a cserkész osztálytársammal diákolimpián. “Családon” belül oldjuk meg először a problémát, azután kibontakozhat az egész. Nekem az egyik legboldogabb dolog az volt, amikor lelkigyakorlaton kisebb cserkész fiúkkal beszélgettem. Ezeknek a fiúknak ilyenkor sokkal inkább egy bratyóra van szükségük, akikkel spanolni lehet, mint egy lelki vezetőre. Amikor elmondtam, hogy KM vezető vagyok, kissé negatívan álltak hozzám, de miután legyőztem őket csocsóban és egyéb testi kompetíciókban, olyan tiszteletet tudtak produkálni, ami engem is meglepett.
Te a közösségszervezés 3 különböző színterén is vezetői szerepet töltesz be. Milyen a jó vezető?
Mindenképpen fontosnak tartom a nevelést, az evangelizációt. A csoportjaimba járó diákokat akarva-akaratlanul igyekszem a Jóisten felé terelgetni. Valljuk be, hogy egyre kevesebb a ténylegesen vallásos és hithű diák. Ha egy ilyen felelősséget kapok, hogy embereket kell vezessek, a célom, hogy közösen lépdeljünk a Jóisten felé. A mai világban kevés idő jut arra, hogy face to face beszélgessünk, együtt legyünk. A közösségeknek hatalmas ereje, hogy jelen tudsz lenni. Azzal tudsz a legtöbbet adni, hogy jelen vagy, úgy hogy közben nem babrálod a telefonodat, stb. Ezeket és is sokáig klisés dolgoknak hittem, amikor elkezdtem vezetni, észrevettem, hogy ezek a gyerekek éheznek a személyes figyelemre. A változatosság is nagyon fontos.
PAD elnökként milyen terveid vannak? Milyen terveid voltak, amiket a 4 év PAD-tagság alatt sikerült megvalósítani?
Én mindig is szervezője voltam a táncnak (Christian Party/Piar-party), és a zenei életet is, azt hiszem, fel tudtam pezsdíteni az iskolában. Több kezdeményezés is származik tőlem, a Csinos Csütörtök az én osztályomból terjedt el. Volt egy ötletem, hogy a nyári szünet előtt az egész iskola együtt számoljon vissza a vakációig, bár ezt szó szerint elmosta az eső. Én úgy érzem, a jelenlétemmel tudtam a legtöbbet segíteni, lelkesítettem az embereket. Sokakat ismerek az iskolában, ember és ember között jó közvetítő tudtam lenni.
Kit tudsz elképzelni a következő évtől a magad helyére az elnöki székbe? Kinek adnád nyugodt szívvel át a stafétát?
Eper már most is hatalmas segítséget ad, nagyon örülök, hogy Andrissal együtt vezetőtársaim. Eper azóta PAD-os, mióta ide jár, nagy tapasztalata van, és erénye, hogy lány. Bizonyos problémákra sokkal érzékenyebb, mint én lennék. Én nyugodt szívvel bíznám rá a diákönkormányzat vezetését, abszolút alkalmasnak találom rá, a lelkesedése miatt is.
főszerkesztő
