Mi a legvonzóbb egy fiatal nő számára a pedagógusi pályában?
Azt hiszem az a legvonzóbb ebben a munkában, hogy egyszerre stabil, mégis változatos. Szeretem, hogy minden nap egy új kihívás, nincsen két ugyanolyan munkanap. A tanárság nekem nem csak egy munkahely, hanem egy hivatás.
Fiatal nőként szokatlan választás a hittan szak. Mi vonzotta legjobban a hittantanításban, amikor ezt választotta?
Fiatal keresztény nőként talán mégsem olyan szokatlan. Bölcső keresztény vagyok, a nagymamám nagyon mélyen hívő volt, a hitem mindig is az életem része volt. Amikor eldöntöttem, hogy tanár szeretnék lenni, akkor a legegyértelműbb választás a rajz szak volt számomra, mivel iparművészeti gimnáziumban tanultam grafika szakon. Végzős gimnazistaként biztos voltam benne, én Pécsen szeretnék egyetemista lenni. A lehetőségeim után kutatva bukkantam a hittan szakra. Elmentem egy nyílt napra, ami nagyon elnyerte a tetszésemet. Anno Pécsett nem létezett ilyen szakpárosítás, de a rektor biztosított afelől, hogy megoldható lesz a későbbiekben, hogy hittan-rajz szakon tanuljak. Így beadtam a jelentkezésemet. Sajnos nem sikerült az egyetemnek elintéznie, hogy szakpárban tanulhassam a rajzot, de ami késik, nem múlik. Ettől függetlenül is úgy érzem jól döntöttem, mivel csodálatos embereket ismerhettem meg a felsőoktatásban eltöltött éveim alatt.
Motorral vagy gördeszkával közlekedik szívesebben?
Ha a kettő közül kell választani, akkor természetesen motorral, a motorom nagyon közel áll a szívemhez. A legjobban viszont vitorlás hajón érzem otthon magamat, de azzal nehéz lenne iskolába jönni. Gördeszkázni is szeretek, mert mobilis, illetve sokkal gyorsabb, mint gyalog. Egyébként az elmúlt nyáron tanultam meg deszkázni, de korábban már snowboardoztam és wakeboardoztam, így nem volt teljesen ismeretlen a terep. Néha még bénázok egy kicsit, de szerencsére még nem estem el vele.
Mikor döntötte el végleg, hogy tanár lesz?
Már gyerekkoromtól kezdve vonzott a tanári pálya. Amikor azonban pályaválasztás elé kerültem, sokat gondolkodtam, mihez is lenne igazán kedvem. Tudtam, hogy nem szeretnék irodában dolgozni, sem monoton munkát végezni. Nagyon szeretek emberek között lenni, jókat beszélgetni, csapatban dolgozni. Fontos volt számomra hogy a munkám ne csak a megélhetésről szóljon, hanem valamit adni is tudjak vele, hogy azt érezzem, amit csinálok az hasznos és értékes. Így kétség sem fért hozzá, hogy a tanári pálya a nekem való út.
Sokszor halljuk, hogy nehéz tanárnak lenni manapság. Nem fél attól, hogy ezek a nehézségek fakítják a lelkesedését?
Meséljen erről a Facebook posztjáról pár sorban.
Hatalmas élmény volt, egy gyönyörű helyen! Csak mosolyogni tudok, ha meglátom ezt a képet. Életünkben akkor először snowboardoztunk az ikertestvéremmel. A barátnőm tanítgatott minket, amire sok szükségünk egyébként nem volt, mert meglepően gyorsan belejöttünk. Többször meg is jegyezte, hogy ő mennyit szenvedett mire megtanult, nekünk meg olyan könnyen megy, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Persze azért estünk-keltünk eleget. Igazából a testvérem amint megérkeztünk, leszáguldott a piros pályán. Én akkor már közöltem a barátnőmmel, hogy szinte biztosan össze fogja magát törni. Végül már a második napon a barátnőm és ikertestvérem is olyat estek, hogy bordatörés és csuklótörés gyanúval mentünk haza (de ennek ellenére is vidáman!) Szerencsére “csupán” mellkasi zúzódással és egy szalaghúzódással megúszták a kalandot, de ez nem vette el egyikük kedvét sem a snowboardozástól. Mentünk, és még fogunk is menni, amint csak tudunk!
Ha csak egy márkát hordhatna, melyik lenne az?
Nem tartom fontosak a márkákat, igazából a legtöbb ruhám turkálóból van. Sok ruhadarabomon márkajelzés sincsen, több ruhámat pedig “made in Hungary” címke díszíti. Nekem az fontosabb, hogy jó legyen a ruha anyaga, minősége, szabása. Király dolog másodkézből vásárolni, főleg mivel így lehet a legkülönlegesebb darabokat kifogni. Egyébként szeretek magamnak ruhákat varrni, kötni, horgolni. Az öltözködésünkkel fejezzük ki az egyéniségünket, egyáltalán nem a márka teszi az embert.
Pályakezdő tanárként jött az iskolába. Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás, amivel meg kellett birkózzon?
Még csak négy hete kezdtem itt tanítani, túl nagy kihívásokba nem ütköztem eddig. Még szokom az új környezetet, szokásokat, tanulom a neveket, de úgy érzem, egyelőre jól boldogulok. De ha ki kell emelnem valamit, akkor a legnagyobb kihívásnak az órákra való felkészülést mondanám. Mivel Budapesten lakom, korán kell indulnom és későn érek haza, ahonnan rögtön szaladok is edzésre. Van, hogy hajnalba csúszik az óravázlatok írása, de egyelőre úgy érzem, jól bírom, később pedig biztosan belejövök.
Gimnazistaként és egyetemistaként is tagja volt a diákönkormányzatnak, az idei évtől pedig tanárként segíti a PAD munkáját. Mi a benyomása a szervezet működéséről?
Gimnáziumban és a hallgatói önkormányzatban is aktív voltam és szerettem részt venni a programok szervezésében, így örülök neki, hogy itt is tagja lehetek a diákönkormányzatnak. Nagyon jó csapat alakult, azt látom, hogy a diákok tele vannak ötletekkel és kreativitással. Már alig várom, hogy együtt színesítsük meg az iskolai életet.
Mi a legnagyobb előnye és hátránya annak, hogy van egy ikertestvére?
Én csak előnyét tudok mondani, szerencsére jó kapcsolatunk van egymással, főleg mióta újra együtt lakunk. Nagyon jó volt valakivel együtt felnőni, 0-24-ben együtt lenni, az érzés, hogy soha nem vagy egyedül. Sok dologban hasonlítunk és még több dologban különbözünk egymástól, viszont az, hogy mindig volt és mindig is lesz egy ember az életemben, akire akármikor számíthatok, az felbecsülhetetlen érzés.
Facebook oldalán a közeli múltban két utazásáról is posztolt. Melyiket ismételné meg szívesebben: a skóciait, vagy a svédországit?
Skócia nagy szerelmem, másfél éven belül másodszor utaztam oda. De ezek még csak azok, amiket posztoltam! Imádok utazni, ezt nem titkolom, számomra az összes utazás csodálatos. Amint van egy kis szabadidőm, utazok. Nemrég például Horvátországba utaztunk az egyik legjobb barátnőmmel. Október közepén megyek Krakkóba SMP-re, október végén a Kanári-szigetekre utazom az ikertestvéremmel, a karácsonyi szünetben pedig Madeira az úti cél. Azt tudom tanácsolni nektek is, utazzatok, amíg csak tudtok! Ha mindegy hova mész, nincsenek nagy igényeid és csak egy hátizsákot viszel, akkor fillérekből be lehet járni a világot. Többször aludtam reptereken, repülőn, vonaton és buszon szálloda helyett. Manapság már egy repülőjegy is filléres dolog, volt hogy 600ft volt egy repjegyem Londonba. Hajrá, ti is vegyétek hátatokra a táskát és induljatok, mert Isten gyönyörű világot teremtett nekünk!
