Elemzés, beszámoló, ajánló - a március eleji Erasmus+ eseményei alapján

Miért érdemes részt venni egy Erasmus mobilitásban? A cikkben tisztázzuk a velejárókat, analizáljuk a spanyol-lengyel-magyar különbségeket és hasonlóságokat, mindezt a márciusi Erasmus+ eseményei alapján. 

Március második hetén látogattak Magyarországra spanyol és lengyel cserediákjaink, hogy folytassuk a Spanyolországban megkezdett munkát, ezúttal magyar vendéglátással, a lengyel csapattal kibővülve. A magyarok host csapata nagyon színes és színvonalas programokkal készült mind a magyar kultúra megismerésével, mind a mobilitás témakörével kapcsolatban. Tettünk egy városnéző sétát angol idegenvezetéssel Vácon, beültünk az iskolai március 15-i előadásra, meséltünk nekik az iskola történetéről. A „sustainability” kérdéskört érintve pedig készítettünk társast, meghallgattuk Stumpf-Biró Balázs előadását a világ összeomlásáról, Királyrétre utaztunk a kisvonattal, ahol a nemzeti parkról hallhattunk. És természetesen tudnám folytatni a sort a programokról.

Az egyhétnyi együttlét körvonalazta számomra, hogy:

  1. Spanyol és spanyol között is van különbség, arról nem is beszélve, hogy a spanyol és a magyar között mennyi van. A hét egyik napján az összes Erasmus csoport összeboronálódott az iskola díszteremben egy közös Christian partyra, ahol lehetőségünk nyílt megismerni a Vitóriából előző nap megérkező spanyolokat. A benyomásom róluk: még a Pamplonaiaknál is „spanyolosabbak” (=harsányabbak).
  2. A spanyol és a lengyel legalább annyira különbözik, mint a spanyol a magyartól. És itt nem a nyelvekről beszélek, hanem kultúráról, viselkedésről, hangfrekvenciáról.

3. A lengyel és a magyar nagyon hasonló. Talán amiatt is, mert nincs 2500 kilométer a két ország között, a történelem is összeköt minket, de most már, az Erasmus óta értem a "lengyel magyar két jóbarát" mondást. Jóval könnyebb érteni őket és megértetni magunkat velük, és nem az angol nyelvtudásuk miatt; sokszor az volt az érzésem, hogy ők is magyarok.

  1. A spanyolokról (tapasztalataim alapján) kollektíve elmondható, hogy érzékenyebbek a fűszeres/csípős ételekre. Meglátásuk szerint mi jóval több húst fogyasztunk, sokkal gyorsabban eszünk, valamint sokkal visszafogottabb társaság vagyunk, akárcsak a lengyelek. A Pamplonai csoportból kevesebb diáknál volt jellemző a nagy család, idegen volt tehát számukra, hogy egy-egy családban 3-4 gyerekkel kellett együtt élniük.

Ajánló

Jogosan merülnek fel kételyek, dilemmák egy mobilitásra való jelentkezés előtt, igyekszem összefoglalni, mi szükséges, ha bele szeretnél vágni:

  1. Rengeteg belefektetendő energia: Kell a folyamatos jelenlét testileg és szellemileg is, (folyamatos gondolkodást igényelnek a beszélgetés témák, programötletek, jó, ha folyamatos a rendelkezésre állás)
  2. Vezető szerep: természetesen olykor kellenek a kompromisszumok, de házigazdaként nekünk kell elmondani, esetleg felkínálni a programokat, irányítani az eseményeket.
  3. Alkalmazkodás, rugalmasság: megeshet, hogy mikor a magyar gasztronómiával próbálnánk megismertetni külföldi barátainkat, az aznapi koszt nem élvezi tetszésüket, tehát kellenek a ’b’ opciók, vagy a gyors probléma megoldó képesség.
  4. Nyelvtudás, vagy ha az nem is, valamilyen kommunikációs készség, képesség, pl. kézzel-lábbal, mimikával… 

Ez ne tántorítson el a jelentkezéstől, hiszen ez inkább a célja a programnak, mint létfontosságú eszköze.

5.Tervezés: érdemes előre készülni mind a programokra, mind az ételekre, előre bevásárolni, takarítani. (Az utóbbi kettőt a jó benyomás érdekében)

Kihagyhatatlan lehetőségnek tartom egy külföldi diák fogadását, vagy egy külföldi utat arra,

hogy egy nyelv a passzív tudásból az aktívba kerüljön, nem mellesleg megismerhetünk egy adott esetben teljesen idegen kultúrát, embereket, kapcsolatokat alakíthatunk, feledhetetlen élményeket szerezhetünk, és hab a tortán, hogy mindezt szinte ingyen!

Kalász Anikó

főszerkesztő