Tanévzáró, nyárindító interjú a Piarista Rendtartomány főnökével hitről, tudásról, szép életről, jóról. Zsódi Viktor a diákoknak is üzent a nyári szünetre.
A diákok számára nehezen érthető a tartományfőnök kifejezés. Mit takar ez mégis pontosan? Milyen feladatokkal jár tartományfőnöknek lenni?
A tartományfőnököt mindig az adott terület szerzetesi választják ki maguk közül 4 évre. Az ő feladata a rendtartomány területén élő szerzetesek és intézmények életének szervezése, működtetése és fejlesztése. Ezen belül nagyon sokféle feladat jelentkezik, amely egyfajta színességet is jelent, de nehézséget is, mert ezek nem rutinszerűek. Nagyon sok kiváló munkatársam van, akik sokat segítenek abban, hogy minél hatékonyabban tudjam elvégezni azt a munkát, amely nap mint nap előttem áll, ezért hálás is vagyok nekik, hogy nagy precizitással és magas szakmaisággal segítik a mindenkori tartományfőnökök a munkáját.
Tehát a piarista iskolák fejeként sokfelé kiterjed a figyelme, hiszen 12 intézményt kell felügyelnie.
A felügyelet nem a legmegfelelőbb szó ide. Valóban van felügyeleti jogköre a tartományfőnöknek, de sokkal inkább a kísérés és a támogatás kifejezések írják le azt, amit meg kell tennem. Kevés esetben van, hogy valamit a tartományfőnökségen találnak ki, és azt kell megvalósítani az iskolákban. Jellemzőbb, hogy az iskolák egymástól tanulnak. Olyan ez, mint egy osztályközösség. Ahol van egy kiváló szervező és valaki, aki például matekból, nyelvtanból tudja a többieket segíteni. És akkor működik jól, ha a szünetben össze tudjuk hangolni azokat az embereket, akiknek segítségre van szükségük, és azokat, akik segíteni tudnak. A rendtartomány is így működik.
Három hónapja tölti be a tartományfőnöki pozíciót, és pontosan ennyivel kevesebb, mint 4 év még hátra van. Milyen tervekkel áll a ciklus elé?
Fontos, hogy a hivatáskultúra, hivatásgondozás központi helyre kerüljön. Erre segíteni kell a diákokat, hogy tudják a saját életüket komplexen látni és hogy tudjanak megfelelő célokat kitűzni önmaguk elé.
Titkon abban is reménykedünk, hogy ezen tudatosulás mellett lesz, aki tanári, szerzetesi, papi hivatást választ, és lesznek olyanok, akik a piarista szerzetes-paptanári küldetésben szeretnének részt venni.
Hogyan látja az ideális piarista iskolát? Ha 4 évvel előre tekint, mit szeretne látni a piarista iskolák tekintetében szerte az országban?
Mindig nagyon helyi iskolának kell lenni. Olyan iskolának kell lennie a piarista iskolának, ami be tud ágyazódni a helyi társadalomba és ami igazán szolgálni tudja azt.
Minden szakembernek az ottani társadalom számára kell érthetővé, kézzel foghatóvá és élhetővé tenni az evangélium értékeit. Van, aki védőnőként, van, aki optikusként és van, aki kerékpárszerelőként tud hiteles keresztény lenni.
Három hete meglátogatott minket a váci Piarista Gimnáziumban. Mi a benyomása az ottani diákokról, az iskola atmoszférájáról? Milyen élményei vannak az eseményekről?
Nagyon örültem, hogy a váci közösségnek két kiváló tagja elismerést kapott a szentmisén. Egyik Pálfai Remig tanár úr volt, aki öreg motoros az iskolában, nagyon nagy tudású és igazán kiváló pedagógiai érzékkel rendelkező kolléga. Boldog voltam, hogy gratulálhattam a munkájához és elismeréséhez. Ókovács Benedek pedig egy olyan diák, akitől megtanulhatjuk, hogy hogyan lehet a piarista értékeket a fiatalok számára érthetővé, befogadhatóvá tenni.
Ha ilyen emberek vannak egy iskolában; nagy tudású, bölcs, tapasztalattal rendelkező, megfontolt tanárok és olyan kreatív diákok, akik az itt szerzett értékeket el tudják vinni a társadalom más szegleteibe is, akkor ez egy jól működő iskola.
Örülök, hogy vannak ilyen tagjai az iskolának. Annak is örültem, hogy láttam: Kavics atya emlékét méltón őrzik az iskolában. Örültem az iskola egyik öregdiákja zongorakoncertjének is, mert látszódik, hogy milyen hálás tanítványai vannak ennek az iskolának.
Hogyan találta meg személyes hivatását?
Figyelni kell az apró jelekre, amelyeket a Jóisten küld, de ezek nem látványos csodajelek, hanem önismeretből fakadnak. Én azt kerestem, hogy hogyan tudom hasznossá tenni magam, közel is áll a szívemhez és segít abban, hogy teljes és boldog életet éljek. Én ezt a papságbantaláltam meg. Azt gondolom, hogy ezen az úton
nem különleges dolgok vezetnek bennünket, hanem a Jóisten hétköznapi gondoskodása és szeretete.
És kell egyfajta jó értelemben vett bátorság ahhoz, hogy merjük az Isten hívását követni. Minden egyes szituációban, szerzetes papként, vagy családosként Ő boldog életet szeretne nekünk ajándékozni.
Miért jó tanárnak lenni? Miért jó szerzetestanárnak lenni?
Kalazanci Szent Józsefnek igaza volt, amikor azt mondta, hogy ez a legjobb módja a Jóisten szolgálatának; egy egészen különleges ajándék az, hogy
úgy tudjuk a kincseinket szétosztani, hogy közben nekünk is megmaradnak azok, sőt közben gyarapodnak is a szétosztás által.
Ki a példaképe?
Kalazanci Szent József olyan példa mindannyiunk előtt, aki nem elégedett meg az egyszerű válaszokkal, hanem próbált mindig nagyon tanulásra nyitottanjelen lenni. Számomra azért példa, mert egészen idősen is az evangélium tanítása mentén tudta az életét újradefiniálni. Akkor kezdte az iskolákat és a szerzetesrendet megalapítani. Úgy gondolom, hogy a piarista szerzetesek számáraegyértelmű, hogy Kalazanci Szent Józsefre tekintenek példaként.
Van olyan nap a héten, amikor nem kell tartományfőnöknek lennie? Mi jelent kikapcsolódást Viktor atya számára?
Az egyik elfoglaltság, amit igazán kedvelek, az a színház. Nem azért járok színházba, hogy szórakoztasson, hanem hogy újra és újra megvilágítsa azt, hogy mi is van körülöttünk a világban. Emellettnéhány jó barátommal szoktunk tarokkozni. A kiegyezés után volt népszerű kártyajáték. Jókai és Mikszáth sokat játszottak. Azért jó kártyajáték, mert a felében szól a szerencséről és legalább 50 százalékban az ügyességről és okosságról. Nyaranta vitorlázni szoktam. Ez egy másik dimenzióba helyezi az embert. Itt nincsenek utak, amik előre kijelölik, hogy merre járhatunk. Egy másfajta gondolkodást igényel az embertől vízen lenni, ezért tud kikapcsolni.
Mit kíván a diákoknak a nyári szünetre?
Elsősorban azt, hogy legyenek minél többet közösségben. A nyári szünet nem arról szól, hogy a számítógépet kell bűvölni. Bátorítok mindenkit arra, hogy vegyenek részt minél több cserkésztáborban, Kalazancius mozgalmas táborban, biciklis, vagy egyéb túrán! Szeretünk-e olvasni? Nem arra szeretném bíztatni a diákokat, hogy a kötelezőket kezdjék el olvasni, mert az valószínűleg nehézséget, vagy fáradságot jelentene. De az olvasás is egyfajta közösségi élmény. Bár egyedül olvasol, de adott esetben egy többszáz évvel ezelőtt élt, vagy sokezer kilométerre élő emberrel kerülök egy közösségbe. Nagy ajándék az ember számára, ha szeret olvasni.
Kiemelt kép: Magyar Kurír
főszerkesztő
