Biztos vagyok benne, hogyha azt mondom valakinek, hogy a világirodalom klasszikusai, akkor nem a kínai regények fognak először az eszükbe jutni. Habár, Lao-ce Tao te king-ét és Szunce Háború művészetét mindenki ismeri, aki jártas az irodalom világában, sajnos a klasszikus kínai műveket nem ismerik Európában. Ezért szeretném most bemutatni a kínai irodalom négy legalapvetőbb művét.
A 120 fejezetet felölelő regényt a hagyomány szerint, Su Nai’an írta a XIV.században (Ming- kor). A történetet egy 1120-ban történt felkelés inspirálta. Maga a regény az északi Song dinasztiában játszódik. A műben megismerhetünk feudális berendezkedésű társadalmat. A főszereplők 108 törvényein kívüli, akik a rendszer ellen harcolnak (például; lopnak a gazdagoktól és a szegényeknek adják). Később viszont amnesztiát kapnak a kormánytól, de elküldték őket, hogy harcoljanak az idegenekkel. A regényben megismerkedhetünk, olyan karakterekkel, mint például Wu Song, aki kiemelkedő harcművészeti képességekkel rendelkezik, de ő csak az egyike a 108 banditának. A regény nagyon jól bemutatja az akkori társadalmat és magukat a karaktereket, akik a jó cél érdekében harcolnak. A történetet Robin Hood-hoz, valamint az Ezeregy éjszaki meséihez szokták hasonlítani.
A kínai irodalomban a legkorábban kiadott regénynek tartják, ezt a XIV. században (Ming kor) kiadott művet, amit Lu Koan-csung írt. Történelmi háttere: Kínában 220–280 időszakot nevezik a három királyság korának (a Han kor után három részre szakad az ország), innen marad fenn a Három királyság története krónika, ami az anekdotaszerűen megírt regény alapjául szolgált. A regény a három vezető (Cao Cao, Liu Pej, Szun Csüan) történetét követi végig és az egymással folytatott háborúzásokat. A műben nagyon részletesen le vannak írva a kínai katonai stratégiák (pl. a híres vörös sziklai csata). A regény három királyság (Vej-, Su-, Vu fejedelemség) konfliktusait nagyon részletesen mutatja be történelmi háttérrel alátámasztva. Ezek a konfliktusok nyomást gyakorolnak a következő nemzedékre.
A XVIII. században (Csing dinasztia) írta Cao Hszüe-csin. A romantikus és a realista jegyek is felfedezhetőek benne. Sokan úgy tartják, hogy az író önéletrajzott írt, a főszereplő Pao-jü karakterén keresztül. A történet a Csia család hanyatlását mutatja be. A Csia család egy tehetős Csin kori család. A regény részletesen mutatja be az egész családot, felvonultatja a távoli rokonokat és a szolgákat is. A főszereplő Pao-jü, a család fiatal örököse, több viszonyt is folytat szobalányokkal és unokatestvéreivel. A regény a hűen ábrázolja Csin dinasztia-beli, gazdag családok életét.
A négy mű közül ez a leghíresebb, hála az 1970-es években készült japán sorozatnak. A regényt Vu Cseng-en írta a XVI. század második felében (Ming kor). A mű központjában a buddhista és taoista tanok állnak, mitologikus elemekkel bemutatva. A főszereplő egy kőből született halhatatlan majom (Szun Vu-kung), aki elkísér egy buddhista szerzetest (Hszüan-cang) az indiai útjára. A majom bajkeverő, emiatt Buddhának megkellene büntetnie, de végül jóvá teszi azt, mert védelmezi a szerzetest (általa a buddhizmust) útjuk során. Minden fejezett megfogalmaz mély erkölcsi tanokat és betekintést nyújt a kínai buddhizmusba.
újságíró, kultúr
