Magyarországon április 16-án tartjuk a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, ugyanis ezen a napon 79 éve kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. 2000 óta emlékezünk az eseményről, ugyanis Pokorni Zoltán, korábbi oktatásminiszter javasolta, hogy ezen a napon évről évre tartsanak a középiskolákban megemlékezést.
A kiegyezés (1867) óta a magyar zsidóság teljes egyenjogúságot élvezett, 1895-től pedig az állam is elismerte a zsidót (izraelita), mint vallást. Azonban az első világháború után 1920. szeptember 26-án a Nemzetgyűlés elfogadott egy olyan törvénycikket, amely előírta, hogy a nemzetiségek, „népfajok” csak olyan arányban tanulhattak egyetemen, amilyen arányban az összlakosságban előfordultak. Ez az úgynevezett numerus clausus, amely elsősorban a zsidóságot sújtotta.
1938-ban lépett hatályba az első kifejezetten a zsidóság ellen irányuló rendelkezet, miszerint a sajtó-, az ügyvédi, az orvosi és a mérnöki kamara izraelita tagjai, ezek mellett az üzleti és kereskedelmi szintén zsidó alkalmazottai nem tehetik ki a dolgozók 20 százalékát.
Egy évvel később május 5-én már származás alapon is differenciáltak,
tehát nem csak azok részesültek hátrányokban, akik „tiszta” zsidók voltak, hanem akiknek legalább egyik szülőjük, vagy két nagyszülőjük izraelita volt.
Ők el lettek tehát tiltva az egyetemtől, így az értelmiségi pályáktól. Ugyanezen évben született meg a honvédelmi törvény, miszerint minden 12. életévét betöltött magyar, de bizonytalan nemzetiségű is leventeköteles. Ez a fegyvertelen munkaszolgálat jogainak alapjait is megteremtette.
Később a munkaszolgálat több tízezer zsidó életét követelte.
1941. augusztus 18-án érkezett a harmadik zsidótörvény, amely célkeresztjében a házassági jog korlátozása volt. Zsidó csak zsidóval köthetett házasságot, illetve fajgyalázásnak számított az, ha bárki, nem zsidó házasságon kívül ugyan, de nemi kapcsolatot folytatott a zsidókkal.
Az első magyar zsidóságot is érintő tömegmészárlás 23 ezer zsidó élet végével ért véget a német SS keze által 1941. augusztus 27-28-án az ukrajnai Kamenyec-Podolszkijban. A 23 ezer zsidó javarésze Magyarországról volt kitoloncolva, otthontalan emberek voltak.
A német megszállás után (1944. március 19.) gyorsult fel drasztikusan a zsidóüldözés, a Sztójay féle kormány sorra kezdte hozni a zsidók ellen szóló törvényeket. A magyar zsidók szabadsága és jogai egyre kisebb spektrumon mozogtak. Adolf Eichmann, a német Birodalmi Biztonsági Főhivatal zsidóügyi osztályának vezetője április 7-én magyar kollaboránsokkal együtt dolgozta ki azt a bizalmas utasítást, amely alapján a gettósítás elkezdődhetett, amely 1944 április 16-án először Kárpátalján kezdetét is vette. De az egész folyamat mindössze néhány hét alatt lezajlott. Szintén Adolf Eichmann irányításával néhány hónap alatt 437 ezer zsidó haláltáborokba került, Auschwitzba naponta négy teletömött vonatszerelvény indult.
Horthy Miklós kormányzó ugyanazon év július 6-án leállította a további Budapesti zsidók munkatáborba szállítását.
főszerkesztő
