Le ugyan nem tudtunk ülni Jókaival, Táncsiccsal és Petőfivel beszélgetni, de számos elérhető olvasmány révén meg tudtuk szólaltatni őket. Képzelt interjúnk tán a Pilvax kávéház egyik körasztalánál is készülhetett volna.
Mégis mi köze van a kokárdának a forradalomhoz? Miért vált hagyománnyá viselése március 15-én?
Laborfalvi Róza levett a saját kebléről egy nemzeti színű kokárdát és a Jókai szíve fölé tűzte, aztán a szeme közé nézett mélán, édesen, rejtelmesen. És Jókai e pillanatban érezte bizsergő ereiben, hogy ez a nézés az ő jutalma a végzettől a mai napért, és hogy ez a jutalom egy egész életre szól.
(Mikszáth Kálmán: Jókai élete és kora)
Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.
(Petőfi Sándor, 1848. március)
Elképzelhető az, hogy 1848. március 15-én nem ontatott vér?
Nagy ünnepet ülünk! – A magyar nemzet nyolcszázados életének legdicsőbb ünnepnapját.A nemzet kivítta Istentől keblébe oltott szent jogait, kivítta a béke és egyetértés rendítlen alapjait. Egy csöpp vér ontása nélkül adott életet az erélyes nemzetarakat 24 óra alatt azon eszméknek, melyekért annyi éven keresztül küzdött annyi jeles.
(Honderű, 1848. március 18.)
A nép mit szólt a forradalmi 12 pontos követelésekhez?
E proklamáció minden egyes pontjait mennydörgő helyesléssel fogadta a nép, s kinyilatkoztatá, hogy azt saját manifesztumául fogadja el.
(Életképek, 1848. március 19.)
Dörgő éljenriadások üdvözölték a királyi gondolatok e megtestesült szabad angyalát...
(Pesti forradalom, 1848. március)
Közvetlen a követelések megfogalmazása után mi történt?
Petőfi, Vasvári, Vidáts és Jókai küldetének be, a nyomdatulajdonost felszólítandók, hogy kívánja-e az el nem kerülhető kényszerítés be nem vártával a kikiáltott tizenkét pontú programot, s Petőfi felolvasott költeményét cenzúra nélkül kinyomatni? A nyomdatulajdonos engedett, s a kívánt iratok rögtön németre is lefordítva, néhány pillanat múlva a gyorssajtó alól ezerével kerültek elő, melynek példányai egész délig osztattak ki a szakadó eső dacára szüntelen gyülekező közönségnek.
(Életképek, 1848. március 19.)
Pontban déli tizenkettedfél órakor mutatá fel Irinyi a sokaságnak az első nyomtatványt – első példányát, amint mondá, a saját erőnkkel kivívott sajtószabadságnak. Stancsics (azaz Táncsics) megdöbbenve hallá tömlöcében a kiszabadításáért jött nép háborgó tengerének moraját, midőn megtudá, hogy szabad...
(Pesti forradalom, 1848. március)
A sikert ünnepelve miért a Bánk bán került színpadra aznap este?
Közkívánatra a Bánk bán adatott az este – Katona dicső műve, melyben szinte szabadsághősök küzdenek idegenek önkénye s kormányzása ellen.
(Honderű, 1848. március 18.)
Kalász Anikó
főszerkesztő
